Yoru POV

Az els� tavaszi napsugarak megcsillantak egy eur�pai kisv�ros sz�l�n �ll� h�z ablak�n. �nekesmadarak hangja t�lt�tte meg �lettel a k�rny�ket. Az idilli hangulatot csak egyetlen dolog t�rte meg… na j�, kett�. Az els�, hogy hajnali �t �ra volt. A m�sodik pedig, hogy k�t �ra m�lva mehettem dolgozni. A kor�nkel�s nem probl�ma, ha az ember nem egy fodr�szszalonban dolgozik, ahol eg�sz nap �llnia kell; �s nem �rt, ha nem �ll�tja bele az oll�t a vend�geibe. Az emberek �ltal�ban nem tudj�k milyen fodr�sznak lenni. �k csak annyit l�tnak, hogy amikor bemennek rendezetlen hajjal az �zletbe, ut�na k�sz frizur�val j�nnek ki. Esz�kbe sem jut, hogy ha v�letlen k�snek, vagy m�gsem tudnak menni �s esetleg nem sz�lnak, azzal igencsak kellemetlen fejt�r�st tudnak okozni. Ett�l f�ggetlen�l szeretem a munk�m. Unalmasnak egy�ltal�n nem lehet mondani, �s m�g ha f�raszt� is; tudom, hogy a p�ntek est�im minden f�j� porcik�m�rt k�rp�tolnak. Kurayami �s �n ugyanis p�ntekenk�nt sz�vesen zen�l�nk az utc�n, �s n�ha m�g meg is �llnak az emberek csak �gy hallgatni minket. Eredetileg csak a saj�t sz�rakoz�sunkra csin�ltuk, de az�ta m�r kisebb rajong�t�borunk is lett n�h�ny haverunk k�p�ben. Kurayami egy�bk�nt a m�sod-unokatestv�rem, egyben fogadott hugim �s egy tizennyolc �ves beleval� n�ci… Mondom ezt �n �gy, mintha �n legal�bb nyolcvan �ves lenn�k huszonkett� helyett… Pl�ne hogy n�h�ny dologban Yami az �rettebb kett�nk k�z�l.

Legut�bb p�nteken a haverok k�z�l nem jellemz� m�don szinte mindenki �sszegy�lt minket hallgatni… Hamar �t is csapott pi�l�sba az eg�sz, �n �s Yami is ittunk egy keveset; valahogy �gy eshetett meg, hogy r� tudtak venni a t�bbiek n�h�ny saj�t sz�munk elj�tsz�s�ra is. �jf�l k�r�l vonszoltuk magunkat hazafel�, amikor megsz�lalt a telefonom.

- Hai? – meglepet�semre egy r�gi ismer�s sz�lt bele a telefonba.

- Kaorin vagyok, rem�lem nem zavarlak… Volna n�h�ny j� h�rem – �reztem a hangj�n, hogy vigyorgott, mikor ezt mondta.

- Okke, �s mi lenne az?

- Ugye nem felejtetted el, mit besz�lt�nk meg Jap�nnal kapcsolatban? M�g k�t h�t �s indulok, �gyhogy arra az egy �vre; am�g vissza nem j�v�k, r�tok b�zn�m a koreai lak�som. Csak a h�z maradjon egyben, ha lehet. – minden egyes szav�n�l egyre sz�lesebb vigyor k�szott az arcomra, amit Kurayami nem igaz�n tudott mire v�lni. M�r a lehets�ges menek�l�si �tvonalakat kereste activity j�t�kom el�l, amivel pr�b�ltam felv�zolni a helyzetet. – Itt vagy m�g

- Pe… persze! Csak… - pr�b�ltam valami �rtelmes v�laszt kiny�gni, mialatt h�gom odasomford�lt hallgat�zni.

- Csak…? Vagy m�r nem �ll sz�nd�kotokban Kore�ba j�nni? – k�rdez�sk�d�tt ijedten.

- Dehogynem! – ki�ltottuk egyszerre a telefonba. – Csak nem gondoltuk, hogy ezt pont ma, �jf�lkor fogod bejelenteni.

- �jf�l? Te j� �g! Ne haragudjatok, elfelejtettem az id�eltol�d�st

- Seg�z – mondtam nevetve – de ha nem baj, most leteszem a telefont, sok lesz a sz�ml�d.

- Banyek, t�nyleg! Akkor oyasumi, a t�bbit m�g megbesz�lj�k. J� lenne, ha k�t h�t m�lva szerd�n m�r kint lenn�tek Kore�ban. �rtetek megyek a rept�rre. Bye.

- Ja-ne.

***

A megbesz�lt id�pontban meg�rkezt�nk Kore�ba. Nos, az �tr�l csak annyit, hogy majdnem elint�ztem Yaminak, hogy soha t�bb� ne tudjon git�rt venni a kez�be. Egyszer �ltem m�r rep�l�n, de csak egy �r�t, �s akkor valahogy nem kezdtem el im�dkozni a Nagyf�n�kh�z.

A rept�ren Kaorin – sz�m�tva a t�megre – egy t�bl�val v�rt minket, amire sz�p nagy bet�kkel fel�rta a nev�nket, �gy nem tudtunk elt�vedni.

- L�nyok, j� hogy itt vagytok – k�sz�nt�tt minket mosolyogva, majd meg is �lelt minket. – Te vagy Kurayami, nee? – Yami vigyorogva fogadta el a fel� ny�jtott kezet. B�r, ha jobban belegondolok, m�r a rep�l�n is v�gig ilyen fejet v�gott… Tal�n sokkot kapott, �s r�fagyott az arc�ra a vigyor… (Meg fog �lni, ha ezt elolvassa, lol).

- Azt mondtad, p�nteken indulsz. Ez jelentheti azt, hogy van valami terved a marad�k id�re, m�g itt vagy?

- Ut�lom, hogy ilyen j�l ismersz – vett fel egy sokat sejtet� arckifejez�st. – Arra gondoltam, hogy elmehetn�nk a Super Junior koncertre…

- A mire?! Sz� nem volt r�la, hogy lesz koncert mostan�ban…

- Err�l csak azok nem tudnak, akik nem j�rnak twitterre – b�k�tt oldalba Kurayami r�h�gve.

- Te tudtad… - ny�gtem ki nehezen, mivel kezdett �ssze�llni a fejemben a k�p.

- Elint�ztem, hogy az otthoniak lehet�leg ne nagyon irk�lj�k ki az oldalaikra a SuJu koncertet, �s ez el�g is volt, mivel te m�g h�rb�l sem ismered a twittert. Gondolom azt is elfelejtetted, hogy holnap van a sz�let�snapod – somolygott Kaorin.

- Azt hiszem, �letem legjobb sz�let�snapja el� n�zek… - a d�bbent kifejez�st pedig a legnagyobb er�fesz�t�ssel sem tudtam levakarni az arcomr�l.

Kao lak�s�hoz egy �ra alatt �rt�nk oda. Egy park k�zel�be �p�lt, meglehet�sen csendes k�rny�kre. A lak�s a negyedik emeleten volt, ahov� �n nagy lend�lettel indultam el a l�pcs�n megszok�sb�l, mire a l�nyok nevetve h�vt�k fel a figyelmem a szemben elhelyezett liftre. J�l van Yoru, megint bamba volt�l – veregettem meg gondolatban a v�llam. Mondjuk, n�lam ez m�r megszokott t�ny, hiszen mikor fel�j�tott�k a l�pcs�h�zunkat, k�pes voltam a harmadik emeleten meg�llni, �s csod�lkoztam, hogy nem a mi nev�nk szerepel az ajt�n. R�ad�sul felh�vtam ap�mat, hogy most akkor mi van, mire � r�h�gve k�z�lte velem, hogy ugyan menjek m�r m�g egy emeletet f�lfel�. Sz�val ez lenn�k �n. Visszat�rve nem t�l �rtelmes gondolataimb�l: Kaorin lak�sa nem �ppen mondhat� nagynak – j�, Kore�ban ez t�nyleg nem meglep� -, de nekem �s Yaminak b�ven el�g lesz erre az egy �vre. Mer�sz h�z�s volt ez t�l�nk. Yami halasztott egy �vet a f�sulin, �n meg bez�rtam a fodr�szatot… Mondjuk megtehettem, hiszen nem az volt az egyetlen j�vedelmem.

A lak�sra visszat�rve: hagyom�nyos koreai st�lusban volt berendezve, egy nappalib�l, egy kisszob�b�l, egy f�rd�b�l �s konyh�b�l �llt. A nappaliban volt egy kih�zhat� hever�, amin k�nyelmesen elf�rt h�rom ember, �gy Yamival szinte telepatikusan megbesz�lt�k, hogy ott fogunk aludni. V�laszt�somnak els�sorban az erk�ly volt a f� oka – szeretek kit�rt erk�lyajt�n�l aludni.

B�ven meg�hezt�nk a hossz� �t ut�n, �gy mikor minden�nket lecuccoltuk neki�lltunk vacsor�t k�sz�teni. Pontosabban Kao csin�lta, mi meg n�zt�k. Na nem az�rt, mert mi nem tudtuk volna megcsin�lni, csup�n olyan f�radtak voltunk, hogy �n speciel �lni alig b�rtam a sz�ken… Yami meg pr�b�lta a kez�vel nyitva tartani a szem�t.

Miut�n telet�mt�k magunkat ramennel, egy gyors zuhany ut�n krumpliszs�kk�nt d�lt�nk az �gyba. M�snap d�lut�n f�l egy k�r�l kezdett el minket keltegetni Kaorin. M�g k�rbe akart minket vezetni a k�rny�ken, hogy nagyj�b�l tudjuk, mit hol tal�lunk. K�r�lbel�l hatra �rt�nk haza, onnant�l pedig a koncertre val� k�sz�l�d�ssel foglaltuk el magunk. Mint sz�momra ut�bb kider�lt, Kaorinnak siker�lt az els� sorba szereznie jegyeket, mire meg�ll�thatatlanul felp�r�gtem. �gy t�nt, az �lmaim sorra v�lnak val�ra...

A koncert fergeteges volt, a fi�k hozt�k a legjobb form�jukat. Rohang�ltak a sz�npadon, Yesung dr�ga egyszer seggre�lt ami ut�n a t�bbiek a k�vetkez� sz�mot f�lig �r� sz�jjal adt�k el�. Azt�n elkezdtek az els� sorban �ll�k el�tt m�szk�lni, kis sz�veket mutogattak a kez�kkel, n�h�ny emberk�hez odamentek, lepacsiztak vel�k… Azt�n hirtelen a sz�vroham kezdett ker�lgetni. Leeteuk-ssi k�zvetlen el�tt�nk �llt meg, a mellett�nk �ll� rajong�k elkezdtek vis�tani, �n meg csak d�bbenten �lltam ott. Azt�n kedvencem kiny�jtotta a kez�t �s lepacsizott a mellettem �ll�kkal. Kurayami oldalba k�ny�k�lt, nem �ppen gyeng�n; mire �szbe kaptam, �s kiny�jtottam a kezem Leeteuk fel�. Alig tudtam elhinni, hogy az � kez�t fogom, �s akaratlanul is v�gigsim�tottam rajta. � egy m�sodpercre mintha d�bbenten n�zett volna, �n pedig elpirulva hajtottam le a fejem egy mosoly k�s�ret�ben.

A koncert ut�n egy m�sik vil�gban �reztem magam. Tal�n ostobas�g, tal�n ha m�s is tudn� Kurayamin k�v�l, csak nevetne rajta… de m�r egy ideje nem tudok �gy n�zni Park Jung Soo-ra, mint egy idolra. �s k�ptelen vagyok magam a rajong�j�nak tekinteni. Szeretem �t, ebben biztos vagyok. Honnan tudom, hogy ez nem rajong�s? Voltam m�r szerelmes, azt az �rz�st nem lehet �sszet�veszteni a rajong�ssal… r�ad�sul akkor m�r r�g nem k�nozna. Eml�kszem, n�gy �vvel ezel�tt m�g �r�ltem, mikor Teukival �lmodtam, mostanra azonban lassan az �r�letbe kergetnek ezek az �lmok. Ha l�tom egy m�sorban, folyton azt veszem �szre, hogy meg�ll�thatatlanul vigyorgok… ha valaki a kapcsolat�r�l besz�l, �s kik�ri a v�lem�nyem valamiben, akaratlanul is �gy k�pzelem el magam az adott helyzetben, hogy � a m�sik f�l. Ha nem lenn�k szerelmes �ppen bel�, m�r r�g boldog lehetn�k valakivel… de �gy, hogy tudom, hozz� senki nem �rhet fel a sz�vemben… nem is �rdekel senki m�s. 

Az, hogy ott �llt el�ttem teljes �letnagys�gban… Csak ez bizony�totta nekem, hogy l�tez� szem�ly. Olyan, aki soha nem lehet az eny�m, mert � mindenki�… Tal�n van valaki, akit szeret, csak az ELF-ek m�g nem tudnak r�la. Tal�n jobb is lenne ez �gy. Ha boldog, nincs jogod ahhoz, hogy m�st k�v�nj neki, nem igaz? Csak akkor szeretsz valakit, ha k�pes vagy a h�tt�rben maradni, �s a saj�t boldogs�god f�lretenni. Ha �r�lsz annak, hogy � boldog, m�g ha te a k�nok k�nj�t �led is �t.

Lassan elhalv�nyodtak a gondolataim, elnyomott az �lom. M�g utolj�ra �reztem, amint egy k�nnycsepp g�rd�lt le arcomon.