Meg volt Yoruval az els� munkanapunk. Term�szetesen nem is mi lett�nk volna, ha nem d�boljuk sz�t az eg�sz b�rt. Amikor lej�rt a munkaid�nk �s raktam el a git�romat, hallottam, amint n�v�rem az egyik vend�ggel besz�lget. El�g fesz�ltnek t�nt a hangulat, �gy arra fordultam, nehogy lemaradjak valamir�l. Csak annyit l�ttam, hogy a sr�c egyens�lya meginog, mihelyst Yoru ell�ki mag�t�l, ezzel megszak�tva a cs�kot. Nem is kellett t�bb, hangosan oda trappoltam �s beleord�tottam a gyerek arc�ba.

- Mi a fen�t k�pzelsz magadr�l?! – a mondatot be sem fejezve lend�tettem meg fel� az �kl�m.

T�mad�som, ugyan sikeres volt, azonban a n�gyf�s csoport egy m�sik tagja megragadta h�tulr�l a ruh�m �s h�tra r�ntott. Seggre estem �s �gy cs�sztam v�gig legal�bb k�t m�tert. Az a barom �gy gondolta ezzel le is tudott, csak hogy m�g er�m telj�ben voltam. Felguggoltam �s jobb l�bammal beler�gtam a t�rdhajlat�ba, mire � �sszeesett. Nem is v�rtam tov�bb, gyorsan r�t�rdeltem bal l�bammal bal karj�ra, jobb l�bammal pedig a h�t�ra. Szabad kez�t h�tra csavartam �s �gy tartottam, ezzel f�jdalmat okozva neki. Mivel �gy mozdulni sem volt k�pes, volt id�m, felpillantani, hogy �l-e m�g a n�v�rem. T�le p�r m�terre �llt egy – �ltalam – bet�rt orr� sr�c, aki – gondolom Yoru j�volt�b�l – az �gy�k�t fogva esett �ssze. �ppen, hogy felm�rtem a helyzetet, egy m�sik tag t�madt r� Yorura. T�bbet nem l�ttam, mert engem �jra ruh�mn�l fogva kezdtek el r�ngatni. Ha ezt t�l�lem, de a ruh�mon egy szakad�s is lesz, �n megkeresem ezeket a seggfejeket �s meg�l�m �ket. D�ht�l v�r�sl� fejjel fordultam meg �s t�rdeltem meg az udvariatlan vend�g�nk �gy�k�t.

- Barom arc�!

Ford�tottam neki h�tat, hogy megn�zzem, mi �js�g a n�v�remmel. Rosszul tettem. A szerencs�tlenj�nek m�g volt annyi ereje, hogy megragadta a l�bam, �gy �n sz�pen pof�ra estem. Ekkor sietett Seok Yung az �n seg�ts�gemre is.
Miut�n kidobta a sr�cokat, betess�kelt minket az irod�j�ba �s ell�tta a sebeinket. Yoru �s a f�n�k k�z�tt valami nem stimmelt. Csak �gy szikr�zott k�z�tt�k a leveg�, de nem igaz�n �rtettem mi�rt. Azokban a n�z�sekben volt minden f�le �rzelem - amikhez �n nem igaz�n �rtek -, �gy egyre kellemetlenebb�l �reztem magam.

- Merre tal�lom a mosd�t? - k�rdeztem �vatosan Seok Yungot. Nem is figyeltem merre mutat, gyorsan felpattantam �s elindultam egy nekem tetsz� ir�nyba. Zs�kutca. Id�tlen�l mosolyogva fordultam meg �s indultam el az ellenkez� ir�nyba. - Nyugi van! Nyugi van! Nincs semmi g�z! Onee-san bizton nem csin�l semmi h�lyes�get! Vagy m�g is? A francba, lehet nem kellene �ket egyed�l hagynom! - felugrottam a k�d sz�l�r�l �s kitrappoltam. Mihelyst k�zelebb �rtem a nappalinak nevezett r�szleg fel� lassabbra vettem a temp�t.

- Akkor a h�god nem tudja?

- Nem. Ez sz�z sz�zal�k. - hallottam Yoru v�lasz�t. Term�szetesen egyb�l a legrosszabb dolgok jutottak az eszembe.

- Mit nem tudok?

K�rd�semre nem kaptam semmilyen ijeszt� v�laszt, sz�val tov�bb nem is igaz�n figyeltem. Csak arra kaptam fel a fejem, amikor Seok Yung k�z�lte vel�nk, hogy sz�m�t tov�bbra is a jelenl�t�nkre. Legal�bb egy j� dolog a mai napon. Imm�r f�lig �r� mosollyal indultunk el hazafel�.

- Azt a rohadt! – pattantam fel az �gyb�l kora reggel. Ekkora baroms�got is csak �n tudok �lmodni. Onee-san �s… �s a f�n�k… EGY�TT?! Na ne! R�n�ztem az �r�ra, t�materel�s gyan�nt. – M�r f�l d�l van?! M�rmint… na. – kim�sztam az �gyb�l �s kiv�nszorogtam a konyh�ba, ahol dr�ga n�v�rem sertepert�lt. El�gg� el lehetett bambulva, ugyanis amint k�zelebb l�ptem hozz� l�ttam amint a gabonapehelyre paradicsomlevet �nt. Ezt az ut�n t�nt fel neki, mikor a t�l h�romnegyed�t valami piros geny� tette ki.
- ���… - sz�pen kom�tosan eltolta mag�t�l a t�lat �s egy m�sikat vett el�. Am�g � szerencs�tlenkedett �n is neki�lltam reggelit – azaz eb�det – k�sz�teni. Kerestem k�t szelet kenyeret, majd elkezdtem ken�k�s ut�n kutatni. Amint ker�lt egy a kezembe, eszembe jutott a ruh�m, amin a tegnapi incidens miatt egy sz�p nagy lyuk �ktelenkedett. Legsz�vesebben felny�rsaln�m azokat a gy�kereket, ami�rt kiszak�tott�k a fels�m. Fejemben �jra lej�tsz�dott a tegnapi buny� �s… az a furcsa dolog. Vajon mit susmotolhattak azok ketten az irod�ban, am�g t�vol voltam? Tal�n…

- Egyel�re titokban kell tartanunk a szerelm�nket.

- Tudom. De �n m�r nem tudok v�rni! A szerelem nem b�n! – n�zett Yoru m�lyen a f�n�k szemeibe.

- Akkor a ,,h�god” nem tudja?

- Nem. Ez sz�z sz�zal�k. – �s heves cs�kcsat�ba kezdtek.

- Mit nem tudok? – l�ptem be a jelenetbe, amikor… v�rjunk! �k nem is sm�rtak! Akkor tal�n… - j�tt volna a k�vetkez� gondolatom, mikor �reztem, hogy valami veszett�l cs�pi a nyel�cs�vem.

- Gy�����! Ez wasabiii!!! – kezdtem el kalimp�lni, majd felugrottam az asztalt�l, �s a mosogat� fel� vettem az ir�nyt. Ittam p�r kortyot, csakhogy csapb�l el�g neh�z �gy inni, hogy ne folyj�k szanasz�t a v�z, ez�rt h�t jutott egy kis cs�p�s v�z a felszakadt sz�mra is. – Baszd meg Yoru! Ez f�j!!! – m�r a k�nnyeim is kicsordultak, de n�v�rem csak a f�ld�n fetrengett a r�h�g�st�l.

- Mi�rt �n basszam meg? Ha nem kezdt�l volna el verekedni, akkor nem lenne semmi bajod! Nem az �n hib�m…

- Deh! Deh! �n csak seg�teni akartam! – menteget�ztem, mikor m�r v�gre tudtam rendesen besz�lni.

- �s ki k�rt meg r�? – h�zta fel egyik szem�ld�k�t.

- Az l�nyegtelen. Minek kezdt�l ki egy�ltal�n azokkal a vadbarmokkal?

- H�, �n legal�bb tudok pasizni!

- Chh. Ezt �gy mondod, mintha �n nem tudn�k! – fontam keresztbe a karjaimat.

- Ha tudn�l, m�r felszedt�l volna valakit…

- B�rhol, b�rmikor k�pes vagyok r�! – �lt�ttem r� gyerekesen a nyelvem.

- B�rkit? – n�zett gyanakv�an.

- B�rkit! – komorult el az arcom.

- Te mondtad. Kapsz k�t hetet, hogy megszerezd…